Széles Imre

A munkaidő alapvetően munkajogi fogalom, de a társadalombiztosítási kötelezettségek, társadalombiztosítási, családtámogatási és szociális ellátások vonatkozásában is számos esetben meghatározó jelentősége van a munkaidő tartamának.

Bár a vállalkozások társadalombiztosítással összefüggő kötelezettségei tekintetében 2026. január 1-jétől nem várhatóak alapvető újdonságok, két vonatkozásban mégis át kell tekinteni a következő év változásait. A minimálbér módosításából következő „újdonságok” mellett érdemes megvizsgálnunk a tartós megbízás január 1-jétől alkalmazható új, biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyát is.

A sajátjogú nyugdíjas (illetve a kiegészítő tevékenységet folytatónak minősülő személy) mentesül a társadalombiztosítással összefüggő kötelezettségek alól. Az alapelv a biztosítási és járulékfizetési kötelezettség tekintetében egyértelműen megállja a helyét, de a szociális hozzájárulási adó vonatkozásában némileg más a helyzet, amit a 2026. január 1-jétől életbe lépő új szabályok is megerősítenek.

A közszolgálati jogiszonyban álló személyre e jogviszonyában vagy esetlegesen létesített további jogviszonyaiban nem terjed ki a biztosítás és nem terheli járulékfizetési kötelezettség. Persze ennek nem csak előnyei, hanem hátrányai is vannak.

Ahhoz, hogy az érintettek élni is tudjanak a nekik járó jogosultsággal, szerepelniük kell az egészségbiztosítás által vezetett ún. biztosítotti nyilvántartásban, ez a bejelentés többnyire a foglalkoztatót terheli. A bejelentés nélküli foglalkoztatásnak számos jogkövetkezménye van, a mulasztási bírságtól az üzletzárásig egészen a NAV által kockázatosnak minősülő adózói körbe kerülésig.